Ma ezt tettem, és iszonyatos erővel vágott fejbe a felismerés, miközben azt érzem, mennyi minden változott, rájöttem, én ugyanott toporgok.
Kifejtem.
Elég visszaolvasni 10 bejegyzést, ahol arra vágyom, hogy új munkahelyem legyen és grafikusként dolgozzak.
Na most ugyanez van.
Hogy miért?
Miután visszatértem a munka világába, mindenki szülni ment körülöttem. Előléptettek ugyan és lettek 'elméletileg' beosztottjaim, a grafikát nem adtam fel. Szóval megint iskolába járok, bár ez csak OKJ-s, illetve az mar ugye nincsen, de okleveles oktatás.
Most megint mindenki szülni megy mellőlem, közben szenvedünk az ovis beszoktatással, a gyerek túlságosan ragaszkodik.
KisZ már iskolás, közben megkapta az ADHD diagnozist. Szerencsére nála ez azzal nyilvánul meg, hogy nagyon könnyen elveszíti az érdeklődését, felállt órán, dúdolt. Fejlesztésekre járunk, belekóstolt a gyógyszerbe is, és most 100% matek teszteket ír, egyedül az osztályban. Jövőre indítanak egy szakkört a Szegedi tudományegyetemmel karöltve a harmadikosoknak és afelett. De neki már befoglalt helye van. Imádom. Az enyhe autizmus is szerepelt a kórlapján de azt mondták, azt felesleges kivizagálni, mert úgysem gyógyítható.
Közben az egyik sorstársam felvilágosított, hogy pedig azzal konkrétan kapnék egy "lilu dallas, világjegyet" ingyen parkolás, ingyen fejlesztések, ingyen és kötelező gyógypedagógus. Valami ilyesmi maradt meg bennem. De én már nem hurcolom tovább sehova szerencsétlent.
